Trieszt, caffé, mare

Mit adhat ez a város egy délután annak, aki le akar lassulni?

Trieszt ott született, ahol valami régi és a tenger egymásnak feszül, és ebből a feszültségből valami egészen különleges jött létre. Veszekednek is körülötte a szlovénok, az olaszok és az osztrákok: mindenki magához sorolja a várost. De Trieszt önálló entitás, ami minden hagyományt magába olvaszt.

A várost sokan csak átutazóban ismerik: kikötő, kávé, esetleg egy gyors gnocchi de susini az egyik étterem teraszán. Mi mást javasolunk: lassíts le annyira, amennyire ez a város kéri.

A La Bomboniera 1836-ban nyitott cukrászda, és lényegében azóta sem változott. A mai napig eredeti, fatüzelésű kemencében sütik a süteményeket. rigójancsi, dobos torta, sacher, presnitz, és a többi osztrák–magyar klasszikus. Csillárok, tükrök, apró asztalok és édes ízkavalkád. Ez Trieszt, az a bécsi–olasz–szláv keverék, ami sehová sem sorolható, és épp ettől lett egészen egyedi.

Szombat délután jövünk ide, nem azért, hogy mindent lássunk, hanem hogy megérezzük a város ritmusát. Sétálunk a Canale Grande mentén, ahol egyszerre látni az ortodox templomot és a piacot. Betérünk a La Bombonierébe egy kávéra és süteményre, aztán talán beülünk egy pohár borra vagy egy aperitívóra, és egyszerűen csak nézelődünk.

Triesztet mindig is azok szerették igazán, akik nem siettek. Mi sem fogunk.

Ha hangolódnál kicsit a városra, olvass James Joyce-t, aki szerelmes volt az itteni épületekbe, dombokba, a városban is lakott éveken át.

A 2026-os júniusi gasztro elvonuláson nem marad ki Trieszt sem, és egyik leghíresenbb kávézója. Ott majd szürcsöljük a caffét, a hajunkat pedig bora szél simogatja. Ha úgy érzed, itt az ideje kiszakadni és megengedni magadnak, hogy néhány napra csak Te legyél fontos, csatlakozz hozzánk június 25. és 28. között. 

Fotó: Daniel Sessler/unsplash