Štanjel középkori kövei

Séta a Karszt legősibb falujában és Fabiani álomkertjében

Vannak helyek, ahol az idő nem megállt, hanem egyszerűen másképp jár. Štanjel ilyen.

A Karszt egyik legrégebbi települése egy domb teraszain kapaszkodik felfelé, kőfalakkal körülvéve, gótikus és reneszánsz elemeket vegyítő házakkal. Aki a szűk utcákon sétál, egyszerre látja a római kori maradványokat, a középkori erődfalat és a Szent Dániel-templom jellegzetes, citrom alakú harangtornyát. Ez a település a vaskortól lakott, de a mai napig eleven. Nem múzeum, hanem élő falu.

A séta csúcspontja a Ferrari-kert, ami a nevével ellentétben nem autókról szól. A kertet a két világháború között építette Max Fabiani építész, Enrico Ferrari trieszti orvos megbízásából, aki vidéki villát és tüdőszanatóriumot álmodott meg Štanjelben. Fabiani teraszos elrendezésben, a régi falu szerkezetét követve tervezte a kertet, a karszti kőfalak és lépcsők hagyományát ötvözve meglepő elemekkel: kilátópavillon, szökőkutak, mesterséges barlang, és a kert legikonikusabb része, egy tó apró szigettel, ahová velencei stílusú híd vezet.

Ami igazán lenyűgöző, az a vízrendszer. Fabiani egy föld alatti csatorna- és víztározó-hálózatot tervezett, amely esővízből látta el az egész birtokot, öntözésre, díszítésre, sőt téli jégtárolásra is. Egy karszti fennsíkon, ahol a víz a legnagyobb kincs, ez zseniális mérnöki teljesítmény volt.

Vasárnap délelőtt sétálunk végig Štanjelen és a Ferrari-kerten. Nem sietünk, mert ez a hely nem engedi. A Ferrari-kertből a Karszt és a Vipava-völgy páratlan panorámája tárul elénk, és az ember megérti, miért választotta Fabiani épp ezt a helyet.

Štanjel nincs tele turistákkal, nem hangos, mégis felejthetetlen. A városban különleges fine dining étterem kapott helyett, melynek reneszánsz udvarán bármikor megihatunk egy kávét - nem drágább mint bármelyik budai kávéház.

Néha elég néhány nap és a megfelelő társaság ahhoz, hogy másként indulj tovább. Találkozunk  június 25-28. között a szlovén Karsztvidéken?

Fotó: Slovenia-green.si